Sziasztok! Úgy döntöttem, felteszem blogzónára az új történetem fejezeteit Már sok sztorit (főként félbehagyott történetet) írtam, de mind közül ez a kedvencem! Ilyet még nem írtam, a történet ngyon összetett, a karakterek nagyon jól sikerültek szerintem. 
A történet tele lesz váratlan fordulatokkal, izgalommal, humorral, félelemmel, aggodalommal, stb, stb. 
Szeretném befejezni, ez a nagy álmom, most csak erre fogok koncentrálni. Mivel itt a nyári szünet, igyekszem gyakrabban írni, minden nap valamennyit, ha nem is jön össze egy egész fejezet, akkor is haladni szeretnék, mire kezdődik a suli, el akarok vele készülni.
Remélem benéztek, bár még csak a prológus van fent, igyekszem minél előbb feltenni az első fejezetet is! ^^

Igyekszem valami olvasható bejegyzéssel is elétek állni, de nincs ötletem. Illetve... van, majd megpróbálok kihozni belőle valamit! (;

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a születésnapi köszöntőket és a véleményeket a prológusról! :D Ha érdekel titeket a sztori, majd néha-néha mutatok részleteket belőle. (;
Furcsán indult a mai nap, mivel anyum elfelejtette, hogy ma van a születésnapom, ráadásul két idegen macska az udvarunkban kóborolt, alig tudtuk elzavarni őket, mielőtt még kárt tennének a medencénkben.
Egy érdekes ötletem támadt a minap. Egy új modullal ajándékozom meg mindenkit! Arra gondoltam, ha már szeretek írni, indítok egy modult, melyben tippeket és tanácsokat osztogatnék a hozzám hasonló, írni vágyó emberkéknek. Persze nem vagyok profi, pusztán a megfigyeléseimet, a tapasztalataimat írnám le nektek. 
Mire is gondolok? Bemutatom:

Hogyan kezdjünk bele egy történetbe, avagy a vázlatok ~
Néha még a legjobbaknak is akadnak nehéz napjai, amikor nehezen hoznak össze egy korrekt történetet, mely később aztán hatalmas sikereket arat. Vannak olyanok, akiket szerencsésnek hívhatunk, hiszen az agyukban egy szikra lobban és máris összeáll a fejükben egy kerek történet, melyet már csak papírra kell vetniük. (voltam már én is így, de mi van akkor, ha nehezen akar összejönni a sztori?)
Ha megvan az alaptörténet, akkor érdemes egy vázlatot írni, nyilakkal egy ábrába foglalni az egészet, így az egyik dolgoból következik a másik, sokkal egyszerűbben át lehet látni a szálakat. Ha a történeted egy bizonyos része hiányzik, érdemes leírni azokat az ötleteket, amik megvannak, mert ha magad előtt látod, sokkal könnyebb tájékozódni, s ha többször átolvasgatod, rájöhetsz, hogy ide ez a jelenet beillene, vagy ide ez a jelenet felesleges.
Ezt akkor is nyugodtan megcsinálhatod, ha a történet minden egyes részlete megvan, mert így magad előtt látod az egészet, sokkal önnyebb tájékozódnod. Én is így vagyok legújabb sztorimmal, a füzetemben 3 oldalt foglalnak el a vázlatok. Minden részlete megvan, de most, hogy leírogattam mindent, sokkal jobban átlátok dolgokon és ezt nem csak úgy mondom, saját tapasztalat.

De hogy is képzelj el egy vázlatot?
Vegyük példának a helyszíneket. Úgy gondolom, ez egyszerű formája a bemutatásának. Vegyük példába az én történetem. Kezdjük is a legelején:
A főszereplő lakása (ezután jelöld, hogy mi történik, írd le, majd nyilazd, a nyíl után pedig írd a következő helyszínt) ~ Dylan barátnőjéhez indul, hogy együtt készüljenek a vizsgára >> Hope lakása (stb... stb.)
Persze nem kötelező így csinálni, de szerintem így egyszerű megjegyezni a helyszíneket. Ha az egész történet összeállt a fejedben, akkor ne tökölj ilyenekkel, menj és írj! ;)

Úgy ne fogj vázlatírásba, ha semmi ötleted nincs! Ha valami apróságot már kitaláltál, érdemes abból elindulni, de ha nincs semmi, akkor várj, az ihlet majd csak rád talál!

Még több cikkért KATT!

Sziasztok! Egy fontos dologgal állok elétek! Először is: nagyon jól esik, hogy olvassátok a bejegyzéseim és véleményezitek, mert önbizalmat adtok és a véleményekkel inspiráltok! :D #szeretlektiteket

Egy új sztorin dolgozom, de ez most komoly. A füzetem már telefirkantottam ötletekkel, vázlatokkal és végül meg is írtam a prológust. Beillesztem, nagyon jól esne egy vélemény, mert az is lehet, hogy a történet végeztével elviszem kiadóhoz, de csak akkor, ha esélyt látok. Ezért kellene egy rövidke vélemény a prológusról. Nekem nagyon fontos lenne, millió köszönet annak, aki csak elolvasta, nekem iszonyú fontos! :33

"Sosem tűnődtem el azon, mi lesz velem, ha a szüleim már nem lesznek mellettem, holott erre rengeteg okom lett volna. Szörnyű dolgokat tettem, s nem volt ember, aki visszatérítsen a jó oldalra. Senkire nem számíthattam. Egyedül bolyongtam a sötétben egy ezüstösen csillogó fegyverrel a kezemben. A hideg levegő felborzolta a hátam, a legyengült testem pedig a föld felé húzott, én mégsem adtam fel. Fejemben milliónyi gondolat kavargott egy szörnyű tettről.

Láthattam, tényleg részese lehettem egy ember halálának, méghozzá nem is akármilyen halálának. Furcsa volt ebből a szemszögből végignézni, de mintha tetszett volna. A szenvedés, a keserves sírás, a fájdalom, mely elöntötte a vérző testet… kirázott a hideg. Bizonytalan voltam, hisz tudtam mit tettem. Rosszat. Bűnt követtem el, csakhogy… tetszett, hogy áthághattam a szabályokat, függetlennek éreztem magam. Nem érdekelt semmi és senki. A magam ura voltam, nem parancsolt se szülő, se rendőrség. Ilyen életre vágytam, ahol nem szabnak a szívemnek és álmaimnak határokat… csak sajnos, fel kellett ébrednem.
A kőkemény, rideg valóságba tévedtem ismét, ami nem a szabadságról szólt, hanem bilincsekről és rendőrautók szirénájától. Egyetlen esélyt láttam csak… a menekülést. A kezemben heverő jéghideg tárgyra fókuszáltam. Minden vágyam volt, hogy megszabaduljak tőle, de bizonyos részem azt akarta, tartsam meg, szükségem lesz rá.
Futásnak eredtem. Gyenge lábaimmal bukdácsoltam végig a fák között, az esőtől nedves tincseim arcomba ragadtak. Egyszerre minden elhomályosult előttem. A lábam megbénult, hiába erőlködtem, képtelen voltam megmozdítani. Sírás kerülgetett, a sós könnyek szemeim marták. Nem láttam magamnak esélyt, csak a biztos vereséget.
De azóta sok minden történt. Eltelt egy év, kezdtem felépülni, visszanyerni régi keretekkel teli önmagam. Megbántam-e, hogy nem hajítottam el akkor azt a fegyvert? Nem…"

Ennyi lett volna. Remélem elég titokzatos lett, hisz az a célom, hogy minél figyelemfelkeltőbb legyen, az olvasóban sok kérdés merüljön fel az olvasása közben. A mai hangulatomról: izgatott vagyok, mert nemsokára megkaphatom az iPod-ot és holnap lesz a születésnapom! *-* 

Elegem van, eddig bírtam, most már komolyan besokalltam! Hogy mégis miből? A túlzott szülői szigorból! Már szerintem túlzásba viszik az egészet! Őszinte leszek. Normális az, ha eddig a nyári szünet majdnem minden nap sírtam azért, mert már nem bírom? A barátnőm szerint pszichológus kellene nekem és anyunak, mert ez már szörnyű, ez az állapot már elviselhetetlen.
Anyum eltiltott a géptől, ezzel egy olyan dolgot vett el tőlem, amit a legjobban szeretek. Az írást. Papíron folytatom, de így ötször lassabban haladok, mintha begépelném a gondolataimat wordbe. Ráadásul mindenki előtt rossznak állít be, folyton lustának hív, és ez már kezd bántó lenni. (kondizom, k*rva lusta vagyok, aha...)
Anyum már úgy kezdte a nyári szünetet, hogy minden nap segítenem kell neki valamiben, apum így fogalmazta meg: "Jelentkezzetek munkára anyunál!" Most komoly? Munka? Mik vagyunk? Rabszolgák? A nyarat élvezni kéne, de nekem eddig minden napom kínszenvedés volt. 

Anyu meg az őrületbe kerget. Mondogatja másnak, hogy semmit nem segítek neki, mikor minden nap csinálok valamit, amivel előrébb halad. (pl takarítás, vasalás, mosogatás, teregetés, ami egyébként egy édesanya feladata lenne...) Minden nap segítek neki, de ha én kérek valamit, sz*rnak bele és még meg sem köszönik a segítséget, sőt nekik ennyi nem elég. Azért ne várja el, hogy minden házimunkát megcsinálok helyette, miközben ő azokat  a filmeket nézi, amiket én kaptam kölcsön az évfolyamtársamtól! -.- 
Ha már segítek neki, legalább azt a dolgot engedje meg, amit imádok. Írni. De nem... megtiltja, nem engedi és még csodálkozik, ha nincs életkedvem, mikor az összes életkedvem elveszi az ilyen munka-szerű kijelentésekkel? Folyton azt mondogatja, hogy nincs kedvem semmihez. Ha unatkozom, nem azt ajánlja fel, hogy beszélgessünk, vagy nézzünk filmet, nem... mosogassak(vagy hasonló házimunka...) Könyörgöm, mi vagyok én?? Az osztálytársaim meg csodálkoznak, hogy kész idegroncs vagyok a sok hülye szabály miatt? Töltsenek el egy napot az én bőrömbe bújva! Biztos, hogy nem bírnák ki! Nekem pedig minden áldott nap el kell viselnem ezt a szigort. Az a hölgy is mondogatta, hogy miért vannak kereteim(vagyis keretek eltúlozva). Ha átérezné, amit én, szerintem megértené és nem nevezne betegnek... -.-" (komoly betegnek nevezett, ami nálam kib*szottul kiverte a biztosítékot! Sajnálom a káromkodást, de te nem káromkodnál, ha egy ismeretlen nő az egész osztályod előtt közölné veled, hogy szerinte idegbeteg vagy úgy, hogy nem is tud rólad semmit?)

Érezted már úgy magad, mintha belül két éned harcolna egymással? Ekkor bizonytalan vagy, nem tudod, melyik út a helyes. A jó, illetve a rossz oldalad vitatkozik egymással. Míg a jó, "angyali" éned azt akarja, hogy inkább maradj nyugton, úgy nem érhet baj, addig a rossz, "ördögi" éned azon van, hogy rávegyen mindenféle ostobaságra, igyekszik az adrenalinszinted növelni.

Mostanában én is így érzek. Tételezzük fel: van egy buli, melyre a szülők nagy nehezen elengednek. Még a buli előtt megfogadod, hogy semmi őrültséget nem csinálsz, nem iszol, nem kezdesz ki senkivel.
Amikor azonban a buli kellős közepén találod magad... elbizonytalanodsz. Látod, hogy a többiek isznak, estleg cigiznek. Éget a vágy, de eszedbe jut, mit ígértél a szüleidnek. Nem fogsz részegen hazaállítani. Mégis... valami arra késztet, hogy igyál...
A jó oldalad azt hajtogatja neked, hogy: "ne tedd, mert baj lesz" "kérlek fogd vissza magad, emlékezz, mit ígértél". Addig a rossz oldalad: "gyerünk őrültködni, nincsenek szülők, mindent lehet" "csak egy éjszaka, gyerünk bulizni"
A két fél heves harcba kezd egymással... de a buliban általában az ördögi feled szokott nyerni (kinek nem inge, ne vegye magára, kinek meg inge, az öltözzön fel!!). A vad buli után azonban rájössz, lehet, hogy mégiscsak az angyali feledre kellett volna hallgatnod... és ne tagadd le, mert tudom, hogy mindenkinek van jó és rossz éne, csak az egyik mindig felülmúlja a másikat!

Halihó! Mivel nem sok időm volt a gép előtt ülni, elhúzódott az új design elkészítése, de végre megalkottam! Kicsit sötét lett, de igyekeztem bele színeket is csempészni, party feeling lett az egész.
Nekem eddig bejön, de még mindig úgy érzem, hogy valami nem stimmel. Szerintetek jó lett? Szerintem valami még hiányzik, csak nem bírok rájönni, hogy mégis mi. 

Egyébként: ma van a húgom 12. születésnapja! Sok boldogságot húgicám! <33 #testvériszeretet.
Mi is az a testvéri szeretet? Te bármit csinálhatsz vele, ütheted, piszkálhatod, de ha más teszi ezt, kitörnéd az illető nyakát. Ez tényleg így van, nálunk legalábbis igen. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ezt tapasztalta már. Akinek van húga, vagy öccse, az tudja. ;))

Hi! Rövid leszek, megmondom miért. Anyum eltiltott a géptől, mert állítása szerint túl sokat használom, így sebesen lepötyögöm a ballagás lényegét.

Meleg volt.... rohadt meleg, ráadásul anyum a kezembe nyomott egy baromi nagy csokrot, cseppet sem figyeltem a versekre. Legalább a nevem hallottam, mikor kihívtak oklevélért.
A ballagás után jött a búcsú, bla, bla, bla. Ezután étterembe mentünk, ahol isteni volt a kaja, unokatesómmal ittunk kapucsínót.. Itt a legfinomabb! *---*
Az unokaöcsémet leitatták, vagy valami... de komolyan! Olyan dolgokat művelt, hogy az hihetetlen. Átöltöztem egy szűkemm ruhába, erre az unokaöcsém elkezd bókolni, a szoknyám húzkodni. "Szexi lady" "mizujs szépségem?" "ha a gimibe kerülök, csókolgatni foglak" "én gyönyörűm".
10 éves!!! És ez még nem a legrosszabb. 
A legdurvább mondata ez volt, amikor még a szívem is kihagyott....: "hány srácot nyomtál már le?" Most... arra gondolt?? Mert ha igen, nagyon korán fel van világosodva! oO"
A wc-be is követett. Jut eszembe, ott sem volt kellemes élményem. Bemegyek az egyik fülkébe, a másikba berohan egy hölgy... hányni... Hát, nem volt kellemes végighallgatni... sajnáltam, biztos túl sokat evett. 
A kedvenc tortám az volt, melyen a ballagái tablóképem volt az ostyán. Mondták nekem, hogy "fényképet még nem ettem, de ez finom volt." Mivel én utálom a tortákat ( komoly, semmit nem eszem meg, maradok az egészségesebb ételeknél) nem tudom, milyen volt az íze. Az ország tortájára lett a képem téve, annyit tudok, az valami szilvás törta.
Az unokatesómmal pasitémával kitárgyaltunk egy srácot.... pontosabban a srácot. :)

Huh, sajnálom, hogy rég írtam, de itt volt a ballagás, stb, stb, el voltam havazva, de most hosszú bejegyzéssel készültem kárpótlásként! :'D

Bolondballagás. Hát... nem szokásom nagyon a mindennapokról írni regényt, ezt nem hagyhattam ki! :D Beteg dolgokat műveltünk, azt sem tudom, hol kezdjem. Mikor megérkeztem, mindenki a téren várakozott, egymástól egy rakás aláírást kértünk a fehér pólónkra. Az én szettem egy rövidnadrágból, szétszaggatott harisnyából, pántos felsőból és ejtett vállú fehér pólóból állt.
Tele lettem aláírással. Évfolyamtársam a hátamra írta a nevét... ráadásul alkoholos filccel. #jókvagyunk :'D Mondta, hogy ő már 3 napja szenved, de nem tudta leszedni, amit a haverja firkált a kezére.
A teret lezárták és táncolt minden nyolcadikos. Hát, az kész volt, a végére már kiálltunk, mert untuk, maradtak kemény 7-en. (?) 
Ezután a termeken kellett végigjárnunk és énekelnünk, de alig jutottunk be, mert zárva voltak a kapuk. Évfolyamtársam is a mi osztályunkkal jött, fel sem tűnt senkinek, hogy velünk van. Vagyis, rajtam kívül, mivel nekem üzente, hogy inkább velünk jön, nem a barom oszt.társaival. xd (oké, a vége felé már észrevették páran, hogy itt valami nem kóser...)
Szépen elkente a hátamon az aláírását, tiszta fekete volt a hátam. xd (Y) Ezután kezdődtek a foci - és kézimeccsek diákok tanárok ellen felállásban. Közben az többi évfolyam aláírást kérhetett tőlünk. Engem lerohant egy csomó kicsi. :'D Olyan cukik voltak, és még az unokahúgommal is találkoztam!
A lányoknak szokása, hogy ilyenkor berúzsozzák a szájukat és puszit nyomnak más arcára. Egyik volt osztálytársam, aki másik osztályba került XY okok miatt, már 3. óta belém van zúgva, állandóan rajtam lógóott puszi miatt. Adtam neki, azzal a feltétellel, hogy kopjon le rólam. Az évfolyamtársam is kapott tőlem. Végül az idióta kikönyörgött még egyet, mert elkenődött neki a másik. Három-kettőre D nyert! :'D Neki többet nem adok, a nyakára meg főleg nem, felejtse el. oo"
Mikor a hetedikesek is felbukkantak, leültünk a futópályára és egymást dobáltuk apró kavicsokkal. Az oszt.társamtól elkértem a napszemcsijét,e gész nap azzal villogtam, de őt nem zavarta. A foci - és kézimeccseken megvertek minket a tanárok elég durván! oO" Nagyon durvák voltak. Olyan gólok születtek, hogy az hihetetlen, ráadásul a kicsik a tanároknak szurkoltak. A biológia tanárom beöltözött nőnek a kézimeccsnél, és Brigi néni nevet vette fel. x'D Úgy is kaptunk tőle aláírást! :'D
Egész délelőtt nem ittam semmit, hiába borítottak nyakon vízzel, semmit nem használt. Kezdtem sz*rul lenni, szédültem, fájt a fejem, ezért korábban le kellett lépnem. Bocsi D, hogy nem vártalak meg, de ha tovább maradtam volna, félhettem volna, hogy összeesem esetleg. Az ebéd finom volt, a hetedikesek szolgáltak ki. ^^
Sokat oltogattuk egymást és baromkodtunk. Kereszttesóm és a rokona telepöttyözték a hátam, egy hetedikes csajtól vámpírharapást kaptam tollal a nyakamra, elvoltunk, engem legalábbis kikészítettek.
Az oszt.társam aláírt, mondta, hogy a vezetéknevét is le akara írni. Mondtam, oké, erre itthon észreveszem, hogy a vezetéknév helyett egy.... kimondom... f*szt rajzolt.... nem normális, de amint látom, szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki ilyen pólóban mászkált! x'DD
A ballagást holnap fejtem ki, az unokaöcsém aztán alkotott! :OOO

Üdv! (: Szerettem volna ma egy design cserét beiktatni, de másképp alakultak a dolgok. Ismerősömék jöttek, hogy előbb adják oda a szülinapi ajándékokat, mert megbeszéltük, hogy az avon-ból rendelek, s amint megjön, megkapom, mert kellettek a cuccok a ballagásra.
Egyébként jókat beszélgettünk horrorfilmekről, és megkaptam, hogy pimasz vagyok. Én? Kikérem magamnak! :'D Na jó, talán egy kicsit mégis...
A mai bejegyzésem témája igencsak érdekes. Legalábbis nekem ez a téma új. Lassan tizenöt éve élem unalmas mindennapjaimat, s be kell vallanom valamit, őszintén. Még nem volt pasim. Nem akartam korán kezdeni, de azt hiszem, lassan itt az ideje, hogy ráérezzek a dolgokra. Igen. Pasi van a dologban. Illetve... egy haver. 
A sztoink: Már régóta jóban voltunk, ráadásul ez a személy az évfolyamtársam és néhány házra lakik tőlem. Ha találkoztunk, általában beszélgetünk, vagy hasonló. Most valami mégis olyan furcsa nekem.  Egyre többet látom, valamiért mindig belebotlok a srácba, s már nem egyszer történt, hogy lelécelt a barátaitól, hogy hazakísérjen.
A barátnőm szerint belém van zúgva, de én nem hiszem, hiszen CSAK HAVEROK vagyunk. Jól elbeszélgetünk, ENNYI. Bár mondjuk ma elhívott valahova, hogy beszlgessünk, de sajnos nem értem rá. A barátnőm szerint ez a beszélgetés felért volna egy RANDIval. Nem tudom. Nem hinném. Vagy mégis? A haverjai már csesztetik őt miattam, azt hiszem meg kell kérdeznem tőle: "Hallod, ha másik csajjal beszélsz, (pl. oszt.társ) a haverjaid őt is a barátnődnek titulálják, vagy csak engem?" Nagyon érdekelne a válasz. Nem tudom mi lesz ebből, egyenlőre még bizonytalan vagyok.

Még a bejegyzésem előtt lenne egy aróbb bejelentésem. A blog ezentúl a swag.try.hu címen is elérhető! Úgy gondolom, ez a cím rövidebb és könnyebben megjegyezhető! (:

A bejegyzésem:
Előfordult veletek valaha, hogy féltetek másnak bevallani valamit? Például, féltél bevallani egy srácnak/csajnak, hogy belézúgtál, vagy szüleidnek elmondani, hogy bulin pl. ittál? Hasonló helyzetben vagyok, csak nálam a téma teljesen más.
Anyum nem érti, miért ülök olyan sokat a gép előtt, ezért betiltotta. Csak hétvégén használhatom, ami szerintem elég nagy gáz, nem bírnám ki, majd még győzködöm. Odavágtam volna neki, hogy "Tudod, hogy mit csinálok a gép előtt? Megmutassam?" Sajnos nem mertem... Félek elmondani neki, hogy szeretek írni, engem érdekel, és úgy gondolom, ez már messze a hobbi felett van. Komolyan foglalkozom vele.
Már egész kicsi korom óta írok. Emlékszem, egyszer 2.-ban egy képről kellett írni fogalmazást. Már akkor oldalakat írtam, a tanárom megy is jegyezte, hogy ennyit nem kellett volna. Nem rég egy füzetecskére bukkantam, melyben kisebb korombeli történeteim lapultak. Jókat nevettem rajtuk. Rég írtam őket, de már kiskorom óta, mióta tudok írni és olvasni, érdekel az írás. Mégis félek ezt anyumnak elmondani.

Mitől félek tulajdonképpen? Félek, hogy elkezd piszkálni, hogy az írás időpocsékolás, úgysem lesz belőled író, vagy azt vágja oda, hogy nem lehet az írásból megélni. Félek, hogy ellenezné azt, amit a legjobban szeretek.

Bajban vagyok. Félek bevallani az igazat, edig folyton azzal rágja a fülem, hogy el kéne döntenem, mit szeretnék csinálni, mivel akarok foglalkozni. Már utaltam a dologra, az irodalom gyanánt, hiszen csak ötösöm van belőle, szeretem, kedvenc tantárgyam. 
Muszáj neki bevallanom, különben nem tudok hozzáférni a karcolataimhoz, amit nem élnék túl. Nem merem megmutatni neki az írásaimat, félek, hogy rossznak tartaná őket. 1-2 ismerősöm nagyban támogat, hiszen olvasták a műveimet. 
Jelenleg is egy komoly sztorin dolgozom, melyben sok fantáziát látok, s talán még jövője is lehet, ha mindent beleadok, bár könyvet kiadni 14-15 évesen nem hiszem, hogy sikerülne. 
A blog.neon.hu-n sokan írogatnak, a műveimet én is oda szoktam feltenni.

(a sztori eddigi fejezeteit a képre kattintva érheted el)

Ezt mindenképp meg kell mondjam neki valahogy. Talán írok egy rövid novellát, amit elolvastatok vele, abból talán rájön, hogy én ezt szeretném csinálni. (: Ha pedig nem, akkor kénytelen leszek elmondani, ha fáj, ha nem.

 Őszintén? Gyűlölöm a rivalizálást, de ha egyszer együtt kell énem vele, el kell fogadjam. Mondjuk... van egy csaj az osztályban, aki egy gazdag kis p*csa (és még szépen fogalmaztam...) aki folyton beszólogat, ellenem uszítja az összes csajat az osztályban, folyton azt lesi mi van rajtam, hogy viselem a hajam, milyen cipőt húztam fel, miből milyen vagyok (gondolok itt jegyekre, meg tánctudás, írás, stb)
Élvezi, ha a hátam mögött kibeszélhet és hülyének állít be. Sajnos én is csak most jöttem rá, mi folyik itt.
Most vagy féltékeny rám, vagy féltékeny rám és a riválisának tekint, mert én ok nélkül nem nézek le másokat, olyanokkal is tudok összhangot teremteni, kikkel ő soha. (ego-san hangzott, de nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja)
A riválisának tekint, folyton jobbnak akar tűnni, nem bírja elviselni, ha jó cuccban vagyok, vagy jól teljesítek. Folyton kérdezgeti tőlem, hogy mit fogok felvenni, lesz-e műkörmöm ballagásra, járok-e edzeni, mikor akarom elveszteni a szüzességem... meg ilyenek. Nos, igen, az utóbbit is megkérdezte. Azt hittem, ott helyben fogok meghalni. Csak úgy lazán, mindenki előtt megkérdezi. Tudod mit, angyalom? Még én sem tudom, majd a megfelelő időben, a megfelelő sráccal, de neked ahhoz annyi közöd van, mint tevének a télhez! 
Nem bírja elviselni, ha visszaszólok neki. Besokalltam. Nem fogom ezt tovább tűrni. Harcolni akar? Legyen, de nehogy elbőgje magát a végeredmény miatt.
Bár... tapasztaltam, hogy mióta párszor beszólogattam neki, azóta békén hagy. Ha még mindig rivalizálni akar, csak tessék, itt vagyok, de mint már fentebb is említettem, nehogy elsírja magát a "folyton márkás cuccokban járok" kisasszony!

Egyébként: kishúgomnak tegnap volt az 5. születésnapja! Boldog születésnapot húgi! <33 Nagyon szeretlek! :D
Egyébként2: végre túlvagyok a szóbelin és azt hiszem jól sikerül! :D Már csak az eredményem miatt kell izgulnom! ^^

 A kirándulásunk jobban alakult, mint vártam. A buszon sokat őrültködtünk, szivattuk egymást. Az Aggteleki cseppkőbarlangnál kezdtünk. Hála a pocsék időnek és a hidegnek, mindenki fázott, a denevérmúzeum toalettjében levő kézszárító alatt melegedtünk. :'D #FAIL
Pécsett több helyet is megnéztünk, mint a marcipánmúzeum, a Bazilika... (amit már halálosan untam, az idegenvezetőnk képes lett volna órákat dumálni) MEGDICSÉRT MINKET, HOGY MILYEN FEGYELMEZETTEK VOLTUNK! oO" Mi?? Ejjha! :'D
A kirándulás fináléjaként mozizni mentünk, de mivel az ofőnk nem engedett minket 16+-os filmre, ezért a Bosszúállókat néztük. Ízlések és pofonok. Én úgy vagyok vele, hogy eltekintve egy-két uncsibb jelenettől, nagyon jó volt 3D-ben. Gondolkodtam, hogy veszek esetleg rágcsát, de nem kellett. Barátnőm egy hatalmas popcornnal állított be, melynek felét nekem kellett megenni, mert ő nem bírta. Egy 750 ml-es kólát vitt be, melynek felét szintén én ittam, mert nem bírta, plusz egy másik oszt.társam is nekem akarta adni. Két kólás pohárral mászkáltam. (kicsit sem néztek idiótának, ekkora üvegekkel :'D)
A kilátó sem maradhatott ki. Ki gondolta volna, hogy a liftben a "P" jelzés presszót jelent és nem parkolót/padlást/poklot*pokol kapuját? :'D Igen, voltak tippek. xP Másik oszt.társammal meg vagy ötször megjegyeztük egymásnak, hogy "Milyen jó a napszemcsid!" :'DD Hétkor indultunk és este kilenckor értünk haza. 
Egy valamit utáltam. A terráriumot. 1: büdös 2: levegőt alig lehet kapni 3: utálom az ilyen hüllőket. Volt éjszakai szoba is, ahol élő denevérek lógtak a plafonon és vaksötét volt! oO" xd #ohmygod
A papagájnak  csúnya szavakat akartunk megtanítani, de hiába... xĐ
És láttam Blackberry-t! *----* Az álomtelefonom, ballagásra mindenképp szeretnék. *-*

Hétfő. Egy átlagos hétfői nap. Biztos, hogy annyira átlagos, mint amilyennek látszik? Lehet, de tele van váratatlan fordulatokkal, melyek néha jó, néha rossz irányba tartanak.
Egész vasárnap este XY csesztetett, hogy YX miért nem küldi el a föci házidogát, a jegyünk múlik rajta. Én honnan a francból tudjam? Őt kérdezd, elvégre nem vagyok gondolatolvasó... MÉG.
Másnap szintén jön a cseszekedés, hogy ha nem küldi el YX a feladatot, akkor XY ki fogja nyírni. Ismét: neki mondd, ne nekem b... (:
Később, technikán kiderül, hogy nem jól oldottuk meg a házidogát. (igen, jól olvastad, technikából) Szerencsétlen nap... folytatódik, vagy mégsem? Nem írt be egyest a tanár, adott lehetőséget, hisz összehoztuk a dogát, csak épp rossz dologról. (nekem erről miért nem szóltak?)
Tesiöltözőben a lányok (óvodás értelmesebb náluk) visongni kezdtek, melynek eredményeképp futni mentünk. Szerencsétlenség. Én lefutottam gyilkost 13 perc alatt, ezzel holtversenyben első lettem. Végül is... egy gratulációért és egy nagy ötösért megérte, főleg, mivel a tesitanár nagyon szigorúan veszi a tárgyat... (:
Az oszt.kirándulás pénteken lesz, már reggel hétkor indulunk... oO" de megéri, mert moziba is megyünk! *-*
Angolon rávettük a tanárt, hogy nézzünk filmet, de azt kellett néznünk, amit ő választott. Szerencse és szerencsétlenség is egyben(?)
Tanároknak búcsúzó műsort kell tartanunk. Én vállaltam a verset, biztos sok tanár megdicsér majd... mire végighallgatja... nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú lesz... oO

Sziasztok! :DD Igaz, már eddig is frissítgettem a blogot, de ezt a napot tekinthetem igazán nyitásnak, hisz elkészültem végre a menüpontokkal, a dizájnnal és készen állok a nyitásra!

Sokat agyaltam már egy blogon és azt hiszem, végre eljött az ideje annak, hogy komolyan foglalkozzam a blogvezetéssel. Remélem sok olvasót össze tudok hozni, hisz igyekszem minél érdekesebbé tenni a blogot, megpróbálok kétnaponta frisselni legalább. 
Míg nem hozom az újdonságot, addig is jó nézelődést! ^^

Elütitek és rossz számot hívtok fel véletlenül. Megértem, előfordulhat bárkivel. Megadja az egyik ismerősöd a számát egy papíron, előfordulhat, hogy rosszul pötyögöd be. Fel akarod hívni a szám tulajdonosát, de egy számodra ismeretlen fazon szól bele. Megijedhetsz, s gyorsan benyögöd, hogy "elnézést, téves számot hívtam", ez így mind rendben van.

DE MI VAN AKKOR, HA TÉGED HÍV FEL EGY ISMERETLEN?

Ha kijelzi a számot, általában felveszi az ember, hisz nem tudhatja, lehet, hogy olyan ismerőse hívja, akinek nincs meg a száma. Előfordulhat. Ennél azonban van sokkal rosszabb is. Mi van akkor, ha felveszed, de egy ismeretlen hang szólal meg, és egy számdra teljesen ismeretlen embert keres? Megmondod, hogy szerinted téves, ekkor általában bocsánatot szoktak kérni, ennyi. 
Van azonban másik variáció is. Ha az ilető rossz számot hív, de még neki áll feljebb. Kivel fordult ez elő már? Velem. Na, de hogy is történt?

"Ebédelek éppen, amikor megszólal a telefonom. Látom, hogy csak telefonszámot ír ki, így mivel ettem, nem vettem fel. ha ismerős hív, később vissza tud hívni, ha pedig téves, akkor reménykedem, hogy nem keres többet. Sajnos ez nem így történt. Nem vettem fel, erre elkezd UGYANAZ a szám hívogatni. Vagy hatszor hív, mire felveszem. Egy nő elkezd velem kiabálni a telefonban, hogy miért hívogatom én az ő mobilját. Én először köpni-nyelni nem tudtam. Először is, nem is ismertem a telefonálót, másodszor meg nem hívogattam senkit sem, főleg nem aznap. idegeneket meg nem hívogatok. Mondom neki, hogy biztos téves, de elkezd kiabálni, hogy nem az, miért hívogattam. Hiába mondtam el neki a dolgot, nem értette meg, még neki állt feljebb, pedig lehet, hogy rossz számot tárcsázott. Hát, bekeményítettem. Amikor beszóltam neki, sikerült lenyugodnia, akkor lecsaptam a telefont. Mit képzel ez? Vadidegeneket hívogat és nekiáll ordibálni velük? :O -.-" Már az is eszembe jutott, hogy valaki csak szórakozott velem, előfordulhat, vannak ilyen kimondom, hülye emberek."

Azóta nem történt velem hasonló, s remélem, nem is fog. Nem volt kellemes élmény, azóta valahogy elment a kedvem a telefonálástól, de tényleg. xP

Kérdés: ti jártatok már így?

Sziasztok! Helyzetjelentés!

Barátnőmmel nem sikerült üzemeltetnünk az oldalt, mert sajnos nem igazán jöttünk össze. Ezért döntöttem úgy, hogy átveszem a lapot és blogot írok, új névvel. Rengeteg olyan blog van, melynek szerkesztője mindennapjairól írogat, de szeretnék mélyebb gyökerek felé ásni. A mindennapi életről, gondokról, tapasztalatokról szeretném kifejteni saját véleményem. 
Például, szívesen leírnám az érzéseimet a közelgő ballagásról. Már előre látom, nem fogok sírni, gyűlölöm az osztályt, tele van kétszínű alakokkal. Ja, de mégis sírni fogok... az örömtől, hogy végre megszabadultam tőlük! :DD A legjobban talán a bankettet várom bla, bla bla...
Remélem sokan visszalátogattok majd, hisz számtalan extrával, kritikával is jövök majd! :D
Jó szórakozást és kellemes időtöltést!

~ Cassie