Sziasztok! Úgy döntöttem, felteszem blogzónára az új történetem fejezeteit Már sok sztorit (főként félbehagyott történetet) írtam, de mind közül ez a kedvencem! Ilyet még nem írtam, a történet ngyon összetett, a karakterek nagyon jól sikerültek szerintem. 
A történet tele lesz váratlan fordulatokkal, izgalommal, humorral, félelemmel, aggodalommal, stb, stb. 
Szeretném befejezni, ez a nagy álmom, most csak erre fogok koncentrálni. Mivel itt a nyári szünet, igyekszem gyakrabban írni, minden nap valamennyit, ha nem is jön össze egy egész fejezet, akkor is haladni szeretnék, mire kezdődik a suli, el akarok vele készülni.
Remélem benéztek, bár még csak a prológus van fent, igyekszem minél előbb feltenni az első fejezetet is! ^^

Igyekszem valami olvasható bejegyzéssel is elétek állni, de nincs ötletem. Illetve... van, majd megpróbálok kihozni belőle valamit! (;

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a születésnapi köszöntőket és a véleményeket a prológusról! :D Ha érdekel titeket a sztori, majd néha-néha mutatok részleteket belőle. (;
Furcsán indult a mai nap, mivel anyum elfelejtette, hogy ma van a születésnapom, ráadásul két idegen macska az udvarunkban kóborolt, alig tudtuk elzavarni őket, mielőtt még kárt tennének a medencénkben.
Egy érdekes ötletem támadt a minap. Egy új modullal ajándékozom meg mindenkit! Arra gondoltam, ha már szeretek írni, indítok egy modult, melyben tippeket és tanácsokat osztogatnék a hozzám hasonló, írni vágyó emberkéknek. Persze nem vagyok profi, pusztán a megfigyeléseimet, a tapasztalataimat írnám le nektek. 
Mire is gondolok? Bemutatom:

Hogyan kezdjünk bele egy történetbe, avagy a vázlatok ~
Néha még a legjobbaknak is akadnak nehéz napjai, amikor nehezen hoznak össze egy korrekt történetet, mely később aztán hatalmas sikereket arat. Vannak olyanok, akiket szerencsésnek hívhatunk, hiszen az agyukban egy szikra lobban és máris összeáll a fejükben egy kerek történet, melyet már csak papírra kell vetniük. (voltam már én is így, de mi van akkor, ha nehezen akar összejönni a sztori?)
Ha megvan az alaptörténet, akkor érdemes egy vázlatot írni, nyilakkal egy ábrába foglalni az egészet, így az egyik dolgoból következik a másik, sokkal egyszerűbben át lehet látni a szálakat. Ha a történeted egy bizonyos része hiányzik, érdemes leírni azokat az ötleteket, amik megvannak, mert ha magad előtt látod, sokkal könnyebb tájékozódni, s ha többször átolvasgatod, rájöhetsz, hogy ide ez a jelenet beillene, vagy ide ez a jelenet felesleges.
Ezt akkor is nyugodtan megcsinálhatod, ha a történet minden egyes részlete megvan, mert így magad előtt látod az egészet, sokkal önnyebb tájékozódnod. Én is így vagyok legújabb sztorimmal, a füzetemben 3 oldalt foglalnak el a vázlatok. Minden részlete megvan, de most, hogy leírogattam mindent, sokkal jobban átlátok dolgokon és ezt nem csak úgy mondom, saját tapasztalat.

De hogy is képzelj el egy vázlatot?
Vegyük példának a helyszíneket. Úgy gondolom, ez egyszerű formája a bemutatásának. Vegyük példába az én történetem. Kezdjük is a legelején:
A főszereplő lakása (ezután jelöld, hogy mi történik, írd le, majd nyilazd, a nyíl után pedig írd a következő helyszínt) ~ Dylan barátnőjéhez indul, hogy együtt készüljenek a vizsgára >> Hope lakása (stb... stb.)
Persze nem kötelező így csinálni, de szerintem így egyszerű megjegyezni a helyszíneket. Ha az egész történet összeállt a fejedben, akkor ne tökölj ilyenekkel, menj és írj! ;)

Úgy ne fogj vázlatírásba, ha semmi ötleted nincs! Ha valami apróságot már kitaláltál, érdemes abból elindulni, de ha nincs semmi, akkor várj, az ihlet majd csak rád talál!

Még több cikkért KATT!

Sziasztok! Egy fontos dologgal állok elétek! Először is: nagyon jól esik, hogy olvassátok a bejegyzéseim és véleményezitek, mert önbizalmat adtok és a véleményekkel inspiráltok! :D #szeretlektiteket

Egy új sztorin dolgozom, de ez most komoly. A füzetem már telefirkantottam ötletekkel, vázlatokkal és végül meg is írtam a prológust. Beillesztem, nagyon jól esne egy vélemény, mert az is lehet, hogy a történet végeztével elviszem kiadóhoz, de csak akkor, ha esélyt látok. Ezért kellene egy rövidke vélemény a prológusról. Nekem nagyon fontos lenne, millió köszönet annak, aki csak elolvasta, nekem iszonyú fontos! :33

"Sosem tűnődtem el azon, mi lesz velem, ha a szüleim már nem lesznek mellettem, holott erre rengeteg okom lett volna. Szörnyű dolgokat tettem, s nem volt ember, aki visszatérítsen a jó oldalra. Senkire nem számíthattam. Egyedül bolyongtam a sötétben egy ezüstösen csillogó fegyverrel a kezemben. A hideg levegő felborzolta a hátam, a legyengült testem pedig a föld felé húzott, én mégsem adtam fel. Fejemben milliónyi gondolat kavargott egy szörnyű tettről.

Láthattam, tényleg részese lehettem egy ember halálának, méghozzá nem is akármilyen halálának. Furcsa volt ebből a szemszögből végignézni, de mintha tetszett volna. A szenvedés, a keserves sírás, a fájdalom, mely elöntötte a vérző testet… kirázott a hideg. Bizonytalan voltam, hisz tudtam mit tettem. Rosszat. Bűnt követtem el, csakhogy… tetszett, hogy áthághattam a szabályokat, függetlennek éreztem magam. Nem érdekelt semmi és senki. A magam ura voltam, nem parancsolt se szülő, se rendőrség. Ilyen életre vágytam, ahol nem szabnak a szívemnek és álmaimnak határokat… csak sajnos, fel kellett ébrednem.
A kőkemény, rideg valóságba tévedtem ismét, ami nem a szabadságról szólt, hanem bilincsekről és rendőrautók szirénájától. Egyetlen esélyt láttam csak… a menekülést. A kezemben heverő jéghideg tárgyra fókuszáltam. Minden vágyam volt, hogy megszabaduljak tőle, de bizonyos részem azt akarta, tartsam meg, szükségem lesz rá.
Futásnak eredtem. Gyenge lábaimmal bukdácsoltam végig a fák között, az esőtől nedves tincseim arcomba ragadtak. Egyszerre minden elhomályosult előttem. A lábam megbénult, hiába erőlködtem, képtelen voltam megmozdítani. Sírás kerülgetett, a sós könnyek szemeim marták. Nem láttam magamnak esélyt, csak a biztos vereséget.
De azóta sok minden történt. Eltelt egy év, kezdtem felépülni, visszanyerni régi keretekkel teli önmagam. Megbántam-e, hogy nem hajítottam el akkor azt a fegyvert? Nem…"

Ennyi lett volna. Remélem elég titokzatos lett, hisz az a célom, hogy minél figyelemfelkeltőbb legyen, az olvasóban sok kérdés merüljön fel az olvasása közben. A mai hangulatomról: izgatott vagyok, mert nemsokára megkaphatom az iPod-ot és holnap lesz a születésnapom! *-* 

Elegem van, eddig bírtam, most már komolyan besokalltam! Hogy mégis miből? A túlzott szülői szigorból! Már szerintem túlzásba viszik az egészet! Őszinte leszek. Normális az, ha eddig a nyári szünet majdnem minden nap sírtam azért, mert már nem bírom? A barátnőm szerint pszichológus kellene nekem és anyunak, mert ez már szörnyű, ez az állapot már elviselhetetlen.
Anyum eltiltott a géptől, ezzel egy olyan dolgot vett el tőlem, amit a legjobban szeretek. Az írást. Papíron folytatom, de így ötször lassabban haladok, mintha begépelném a gondolataimat wordbe. Ráadásul mindenki előtt rossznak állít be, folyton lustának hív, és ez már kezd bántó lenni. (kondizom, k*rva lusta vagyok, aha...)
Anyum már úgy kezdte a nyári szünetet, hogy minden nap segítenem kell neki valamiben, apum így fogalmazta meg: "Jelentkezzetek munkára anyunál!" Most komoly? Munka? Mik vagyunk? Rabszolgák? A nyarat élvezni kéne, de nekem eddig minden napom kínszenvedés volt. 

Anyu meg az őrületbe kerget. Mondogatja másnak, hogy semmit nem segítek neki, mikor minden nap csinálok valamit, amivel előrébb halad. (pl takarítás, vasalás, mosogatás, teregetés, ami egyébként egy édesanya feladata lenne...) Minden nap segítek neki, de ha én kérek valamit, sz*rnak bele és még meg sem köszönik a segítséget, sőt nekik ennyi nem elég. Azért ne várja el, hogy minden házimunkát megcsinálok helyette, miközben ő azokat  a filmeket nézi, amiket én kaptam kölcsön az évfolyamtársamtól! -.- 
Ha már segítek neki, legalább azt a dolgot engedje meg, amit imádok. Írni. De nem... megtiltja, nem engedi és még csodálkozik, ha nincs életkedvem, mikor az összes életkedvem elveszi az ilyen munka-szerű kijelentésekkel? Folyton azt mondogatja, hogy nincs kedvem semmihez. Ha unatkozom, nem azt ajánlja fel, hogy beszélgessünk, vagy nézzünk filmet, nem... mosogassak(vagy hasonló házimunka...) Könyörgöm, mi vagyok én?? Az osztálytársaim meg csodálkoznak, hogy kész idegroncs vagyok a sok hülye szabály miatt? Töltsenek el egy napot az én bőrömbe bújva! Biztos, hogy nem bírnák ki! Nekem pedig minden áldott nap el kell viselnem ezt a szigort. Az a hölgy is mondogatta, hogy miért vannak kereteim(vagyis keretek eltúlozva). Ha átérezné, amit én, szerintem megértené és nem nevezne betegnek... -.-" (komoly betegnek nevezett, ami nálam kib*szottul kiverte a biztosítékot! Sajnálom a káromkodást, de te nem káromkodnál, ha egy ismeretlen nő az egész osztályod előtt közölné veled, hogy szerinte idegbeteg vagy úgy, hogy nem is tud rólad semmit?)

Érezted már úgy magad, mintha belül két éned harcolna egymással? Ekkor bizonytalan vagy, nem tudod, melyik út a helyes. A jó, illetve a rossz oldalad vitatkozik egymással. Míg a jó, "angyali" éned azt akarja, hogy inkább maradj nyugton, úgy nem érhet baj, addig a rossz, "ördögi" éned azon van, hogy rávegyen mindenféle ostobaságra, igyekszik az adrenalinszinted növelni.

Mostanában én is így érzek. Tételezzük fel: van egy buli, melyre a szülők nagy nehezen elengednek. Még a buli előtt megfogadod, hogy semmi őrültséget nem csinálsz, nem iszol, nem kezdesz ki senkivel.
Amikor azonban a buli kellős közepén találod magad... elbizonytalanodsz. Látod, hogy a többiek isznak, estleg cigiznek. Éget a vágy, de eszedbe jut, mit ígértél a szüleidnek. Nem fogsz részegen hazaállítani. Mégis... valami arra késztet, hogy igyál...
A jó oldalad azt hajtogatja neked, hogy: "ne tedd, mert baj lesz" "kérlek fogd vissza magad, emlékezz, mit ígértél". Addig a rossz oldalad: "gyerünk őrültködni, nincsenek szülők, mindent lehet" "csak egy éjszaka, gyerünk bulizni"
A két fél heves harcba kezd egymással... de a buliban általában az ördögi feled szokott nyerni (kinek nem inge, ne vegye magára, kinek meg inge, az öltözzön fel!!). A vad buli után azonban rájössz, lehet, hogy mégiscsak az angyali feledre kellett volna hallgatnod... és ne tagadd le, mert tudom, hogy mindenkinek van jó és rossz éne, csak az egyik mindig felülmúlja a másikat!

Halihó! Mivel nem sok időm volt a gép előtt ülni, elhúzódott az új design elkészítése, de végre megalkottam! Kicsit sötét lett, de igyekeztem bele színeket is csempészni, party feeling lett az egész.
Nekem eddig bejön, de még mindig úgy érzem, hogy valami nem stimmel. Szerintetek jó lett? Szerintem valami még hiányzik, csak nem bírok rájönni, hogy mégis mi. 

Egyébként: ma van a húgom 12. születésnapja! Sok boldogságot húgicám! <33 #testvériszeretet.
Mi is az a testvéri szeretet? Te bármit csinálhatsz vele, ütheted, piszkálhatod, de ha más teszi ezt, kitörnéd az illető nyakát. Ez tényleg így van, nálunk legalábbis igen. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki ezt tapasztalta már. Akinek van húga, vagy öccse, az tudja. ;))