Hi! Rövid leszek, megmondom miért. Anyum eltiltott a géptől, mert állítása szerint túl sokat használom, így sebesen lepötyögöm a ballagás lényegét.

Meleg volt.... rohadt meleg, ráadásul anyum a kezembe nyomott egy baromi nagy csokrot, cseppet sem figyeltem a versekre. Legalább a nevem hallottam, mikor kihívtak oklevélért.
A ballagás után jött a búcsú, bla, bla, bla. Ezután étterembe mentünk, ahol isteni volt a kaja, unokatesómmal ittunk kapucsínót.. Itt a legfinomabb! *---*
Az unokaöcsémet leitatták, vagy valami... de komolyan! Olyan dolgokat művelt, hogy az hihetetlen. Átöltöztem egy szűkemm ruhába, erre az unokaöcsém elkezd bókolni, a szoknyám húzkodni. "Szexi lady" "mizujs szépségem?" "ha a gimibe kerülök, csókolgatni foglak" "én gyönyörűm".
10 éves!!! És ez még nem a legrosszabb. 
A legdurvább mondata ez volt, amikor még a szívem is kihagyott....: "hány srácot nyomtál már le?" Most... arra gondolt?? Mert ha igen, nagyon korán fel van világosodva! oO"
A wc-be is követett. Jut eszembe, ott sem volt kellemes élményem. Bemegyek az egyik fülkébe, a másikba berohan egy hölgy... hányni... Hát, nem volt kellemes végighallgatni... sajnáltam, biztos túl sokat evett. 
A kedvenc tortám az volt, melyen a ballagái tablóképem volt az ostyán. Mondták nekem, hogy "fényképet még nem ettem, de ez finom volt." Mivel én utálom a tortákat ( komoly, semmit nem eszem meg, maradok az egészségesebb ételeknél) nem tudom, milyen volt az íze. Az ország tortájára lett a képem téve, annyit tudok, az valami szilvás törta.
Az unokatesómmal pasitémával kitárgyaltunk egy srácot.... pontosabban a srácot. :)

Huh, sajnálom, hogy rég írtam, de itt volt a ballagás, stb, stb, el voltam havazva, de most hosszú bejegyzéssel készültem kárpótlásként! :'D

Bolondballagás. Hát... nem szokásom nagyon a mindennapokról írni regényt, ezt nem hagyhattam ki! :D Beteg dolgokat műveltünk, azt sem tudom, hol kezdjem. Mikor megérkeztem, mindenki a téren várakozott, egymástól egy rakás aláírást kértünk a fehér pólónkra. Az én szettem egy rövidnadrágból, szétszaggatott harisnyából, pántos felsőból és ejtett vállú fehér pólóból állt.
Tele lettem aláírással. Évfolyamtársam a hátamra írta a nevét... ráadásul alkoholos filccel. #jókvagyunk :'D Mondta, hogy ő már 3 napja szenved, de nem tudta leszedni, amit a haverja firkált a kezére.
A teret lezárták és táncolt minden nyolcadikos. Hát, az kész volt, a végére már kiálltunk, mert untuk, maradtak kemény 7-en. (?) 
Ezután a termeken kellett végigjárnunk és énekelnünk, de alig jutottunk be, mert zárva voltak a kapuk. Évfolyamtársam is a mi osztályunkkal jött, fel sem tűnt senkinek, hogy velünk van. Vagyis, rajtam kívül, mivel nekem üzente, hogy inkább velünk jön, nem a barom oszt.társaival. xd (oké, a vége felé már észrevették páran, hogy itt valami nem kóser...)
Szépen elkente a hátamon az aláírását, tiszta fekete volt a hátam. xd (Y) Ezután kezdődtek a foci - és kézimeccsek diákok tanárok ellen felállásban. Közben az többi évfolyam aláírást kérhetett tőlünk. Engem lerohant egy csomó kicsi. :'D Olyan cukik voltak, és még az unokahúgommal is találkoztam!
A lányoknak szokása, hogy ilyenkor berúzsozzák a szájukat és puszit nyomnak más arcára. Egyik volt osztálytársam, aki másik osztályba került XY okok miatt, már 3. óta belém van zúgva, állandóan rajtam lógóott puszi miatt. Adtam neki, azzal a feltétellel, hogy kopjon le rólam. Az évfolyamtársam is kapott tőlem. Végül az idióta kikönyörgött még egyet, mert elkenődött neki a másik. Három-kettőre D nyert! :'D Neki többet nem adok, a nyakára meg főleg nem, felejtse el. oo"
Mikor a hetedikesek is felbukkantak, leültünk a futópályára és egymást dobáltuk apró kavicsokkal. Az oszt.társamtól elkértem a napszemcsijét,e gész nap azzal villogtam, de őt nem zavarta. A foci - és kézimeccseken megvertek minket a tanárok elég durván! oO" Nagyon durvák voltak. Olyan gólok születtek, hogy az hihetetlen, ráadásul a kicsik a tanároknak szurkoltak. A biológia tanárom beöltözött nőnek a kézimeccsnél, és Brigi néni nevet vette fel. x'D Úgy is kaptunk tőle aláírást! :'D
Egész délelőtt nem ittam semmit, hiába borítottak nyakon vízzel, semmit nem használt. Kezdtem sz*rul lenni, szédültem, fájt a fejem, ezért korábban le kellett lépnem. Bocsi D, hogy nem vártalak meg, de ha tovább maradtam volna, félhettem volna, hogy összeesem esetleg. Az ebéd finom volt, a hetedikesek szolgáltak ki. ^^
Sokat oltogattuk egymást és baromkodtunk. Kereszttesóm és a rokona telepöttyözték a hátam, egy hetedikes csajtól vámpírharapást kaptam tollal a nyakamra, elvoltunk, engem legalábbis kikészítettek.
Az oszt.társam aláírt, mondta, hogy a vezetéknevét is le akara írni. Mondtam, oké, erre itthon észreveszem, hogy a vezetéknév helyett egy.... kimondom... f*szt rajzolt.... nem normális, de amint látom, szerencsére nem én voltam az egyetlen, aki ilyen pólóban mászkált! x'DD
A ballagást holnap fejtem ki, az unokaöcsém aztán alkotott! :OOO

Üdv! (: Szerettem volna ma egy design cserét beiktatni, de másképp alakultak a dolgok. Ismerősömék jöttek, hogy előbb adják oda a szülinapi ajándékokat, mert megbeszéltük, hogy az avon-ból rendelek, s amint megjön, megkapom, mert kellettek a cuccok a ballagásra.
Egyébként jókat beszélgettünk horrorfilmekről, és megkaptam, hogy pimasz vagyok. Én? Kikérem magamnak! :'D Na jó, talán egy kicsit mégis...
A mai bejegyzésem témája igencsak érdekes. Legalábbis nekem ez a téma új. Lassan tizenöt éve élem unalmas mindennapjaimat, s be kell vallanom valamit, őszintén. Még nem volt pasim. Nem akartam korán kezdeni, de azt hiszem, lassan itt az ideje, hogy ráérezzek a dolgokra. Igen. Pasi van a dologban. Illetve... egy haver. 
A sztoink: Már régóta jóban voltunk, ráadásul ez a személy az évfolyamtársam és néhány házra lakik tőlem. Ha találkoztunk, általában beszélgetünk, vagy hasonló. Most valami mégis olyan furcsa nekem.  Egyre többet látom, valamiért mindig belebotlok a srácba, s már nem egyszer történt, hogy lelécelt a barátaitól, hogy hazakísérjen.
A barátnőm szerint belém van zúgva, de én nem hiszem, hiszen CSAK HAVEROK vagyunk. Jól elbeszélgetünk, ENNYI. Bár mondjuk ma elhívott valahova, hogy beszlgessünk, de sajnos nem értem rá. A barátnőm szerint ez a beszélgetés felért volna egy RANDIval. Nem tudom. Nem hinném. Vagy mégis? A haverjai már csesztetik őt miattam, azt hiszem meg kell kérdeznem tőle: "Hallod, ha másik csajjal beszélsz, (pl. oszt.társ) a haverjaid őt is a barátnődnek titulálják, vagy csak engem?" Nagyon érdekelne a válasz. Nem tudom mi lesz ebből, egyenlőre még bizonytalan vagyok.

Még a bejegyzésem előtt lenne egy aróbb bejelentésem. A blog ezentúl a swag.try.hu címen is elérhető! Úgy gondolom, ez a cím rövidebb és könnyebben megjegyezhető! (:

A bejegyzésem:
Előfordult veletek valaha, hogy féltetek másnak bevallani valamit? Például, féltél bevallani egy srácnak/csajnak, hogy belézúgtál, vagy szüleidnek elmondani, hogy bulin pl. ittál? Hasonló helyzetben vagyok, csak nálam a téma teljesen más.
Anyum nem érti, miért ülök olyan sokat a gép előtt, ezért betiltotta. Csak hétvégén használhatom, ami szerintem elég nagy gáz, nem bírnám ki, majd még győzködöm. Odavágtam volna neki, hogy "Tudod, hogy mit csinálok a gép előtt? Megmutassam?" Sajnos nem mertem... Félek elmondani neki, hogy szeretek írni, engem érdekel, és úgy gondolom, ez már messze a hobbi felett van. Komolyan foglalkozom vele.
Már egész kicsi korom óta írok. Emlékszem, egyszer 2.-ban egy képről kellett írni fogalmazást. Már akkor oldalakat írtam, a tanárom megy is jegyezte, hogy ennyit nem kellett volna. Nem rég egy füzetecskére bukkantam, melyben kisebb korombeli történeteim lapultak. Jókat nevettem rajtuk. Rég írtam őket, de már kiskorom óta, mióta tudok írni és olvasni, érdekel az írás. Mégis félek ezt anyumnak elmondani.

Mitől félek tulajdonképpen? Félek, hogy elkezd piszkálni, hogy az írás időpocsékolás, úgysem lesz belőled író, vagy azt vágja oda, hogy nem lehet az írásból megélni. Félek, hogy ellenezné azt, amit a legjobban szeretek.

Bajban vagyok. Félek bevallani az igazat, edig folyton azzal rágja a fülem, hogy el kéne döntenem, mit szeretnék csinálni, mivel akarok foglalkozni. Már utaltam a dologra, az irodalom gyanánt, hiszen csak ötösöm van belőle, szeretem, kedvenc tantárgyam. 
Muszáj neki bevallanom, különben nem tudok hozzáférni a karcolataimhoz, amit nem élnék túl. Nem merem megmutatni neki az írásaimat, félek, hogy rossznak tartaná őket. 1-2 ismerősöm nagyban támogat, hiszen olvasták a műveimet. 
Jelenleg is egy komoly sztorin dolgozom, melyben sok fantáziát látok, s talán még jövője is lehet, ha mindent beleadok, bár könyvet kiadni 14-15 évesen nem hiszem, hogy sikerülne. 
A blog.neon.hu-n sokan írogatnak, a műveimet én is oda szoktam feltenni.

(a sztori eddigi fejezeteit a képre kattintva érheted el)

Ezt mindenképp meg kell mondjam neki valahogy. Talán írok egy rövid novellát, amit elolvastatok vele, abból talán rájön, hogy én ezt szeretném csinálni. (: Ha pedig nem, akkor kénytelen leszek elmondani, ha fáj, ha nem.

 Őszintén? Gyűlölöm a rivalizálást, de ha egyszer együtt kell énem vele, el kell fogadjam. Mondjuk... van egy csaj az osztályban, aki egy gazdag kis p*csa (és még szépen fogalmaztam...) aki folyton beszólogat, ellenem uszítja az összes csajat az osztályban, folyton azt lesi mi van rajtam, hogy viselem a hajam, milyen cipőt húztam fel, miből milyen vagyok (gondolok itt jegyekre, meg tánctudás, írás, stb)
Élvezi, ha a hátam mögött kibeszélhet és hülyének állít be. Sajnos én is csak most jöttem rá, mi folyik itt.
Most vagy féltékeny rám, vagy féltékeny rám és a riválisának tekint, mert én ok nélkül nem nézek le másokat, olyanokkal is tudok összhangot teremteni, kikkel ő soha. (ego-san hangzott, de nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja)
A riválisának tekint, folyton jobbnak akar tűnni, nem bírja elviselni, ha jó cuccban vagyok, vagy jól teljesítek. Folyton kérdezgeti tőlem, hogy mit fogok felvenni, lesz-e műkörmöm ballagásra, járok-e edzeni, mikor akarom elveszteni a szüzességem... meg ilyenek. Nos, igen, az utóbbit is megkérdezte. Azt hittem, ott helyben fogok meghalni. Csak úgy lazán, mindenki előtt megkérdezi. Tudod mit, angyalom? Még én sem tudom, majd a megfelelő időben, a megfelelő sráccal, de neked ahhoz annyi közöd van, mint tevének a télhez! 
Nem bírja elviselni, ha visszaszólok neki. Besokalltam. Nem fogom ezt tovább tűrni. Harcolni akar? Legyen, de nehogy elbőgje magát a végeredmény miatt.
Bár... tapasztaltam, hogy mióta párszor beszólogattam neki, azóta békén hagy. Ha még mindig rivalizálni akar, csak tessék, itt vagyok, de mint már fentebb is említettem, nehogy elsírja magát a "folyton márkás cuccokban járok" kisasszony!

Egyébként: kishúgomnak tegnap volt az 5. születésnapja! Boldog születésnapot húgi! <33 Nagyon szeretlek! :D
Egyébként2: végre túlvagyok a szóbelin és azt hiszem jól sikerül! :D Már csak az eredményem miatt kell izgulnom! ^^

 A kirándulásunk jobban alakult, mint vártam. A buszon sokat őrültködtünk, szivattuk egymást. Az Aggteleki cseppkőbarlangnál kezdtünk. Hála a pocsék időnek és a hidegnek, mindenki fázott, a denevérmúzeum toalettjében levő kézszárító alatt melegedtünk. :'D #FAIL
Pécsett több helyet is megnéztünk, mint a marcipánmúzeum, a Bazilika... (amit már halálosan untam, az idegenvezetőnk képes lett volna órákat dumálni) MEGDICSÉRT MINKET, HOGY MILYEN FEGYELMEZETTEK VOLTUNK! oO" Mi?? Ejjha! :'D
A kirándulás fináléjaként mozizni mentünk, de mivel az ofőnk nem engedett minket 16+-os filmre, ezért a Bosszúállókat néztük. Ízlések és pofonok. Én úgy vagyok vele, hogy eltekintve egy-két uncsibb jelenettől, nagyon jó volt 3D-ben. Gondolkodtam, hogy veszek esetleg rágcsát, de nem kellett. Barátnőm egy hatalmas popcornnal állított be, melynek felét nekem kellett megenni, mert ő nem bírta. Egy 750 ml-es kólát vitt be, melynek felét szintén én ittam, mert nem bírta, plusz egy másik oszt.társam is nekem akarta adni. Két kólás pohárral mászkáltam. (kicsit sem néztek idiótának, ekkora üvegekkel :'D)
A kilátó sem maradhatott ki. Ki gondolta volna, hogy a liftben a "P" jelzés presszót jelent és nem parkolót/padlást/poklot*pokol kapuját? :'D Igen, voltak tippek. xP Másik oszt.társammal meg vagy ötször megjegyeztük egymásnak, hogy "Milyen jó a napszemcsid!" :'DD Hétkor indultunk és este kilenckor értünk haza. 
Egy valamit utáltam. A terráriumot. 1: büdös 2: levegőt alig lehet kapni 3: utálom az ilyen hüllőket. Volt éjszakai szoba is, ahol élő denevérek lógtak a plafonon és vaksötét volt! oO" xd #ohmygod
A papagájnak  csúnya szavakat akartunk megtanítani, de hiába... xĐ
És láttam Blackberry-t! *----* Az álomtelefonom, ballagásra mindenképp szeretnék. *-*

Hétfő. Egy átlagos hétfői nap. Biztos, hogy annyira átlagos, mint amilyennek látszik? Lehet, de tele van váratatlan fordulatokkal, melyek néha jó, néha rossz irányba tartanak.
Egész vasárnap este XY csesztetett, hogy YX miért nem küldi el a föci házidogát, a jegyünk múlik rajta. Én honnan a francból tudjam? Őt kérdezd, elvégre nem vagyok gondolatolvasó... MÉG.
Másnap szintén jön a cseszekedés, hogy ha nem küldi el YX a feladatot, akkor XY ki fogja nyírni. Ismét: neki mondd, ne nekem b... (:
Később, technikán kiderül, hogy nem jól oldottuk meg a házidogát. (igen, jól olvastad, technikából) Szerencsétlen nap... folytatódik, vagy mégsem? Nem írt be egyest a tanár, adott lehetőséget, hisz összehoztuk a dogát, csak épp rossz dologról. (nekem erről miért nem szóltak?)
Tesiöltözőben a lányok (óvodás értelmesebb náluk) visongni kezdtek, melynek eredményeképp futni mentünk. Szerencsétlenség. Én lefutottam gyilkost 13 perc alatt, ezzel holtversenyben első lettem. Végül is... egy gratulációért és egy nagy ötösért megérte, főleg, mivel a tesitanár nagyon szigorúan veszi a tárgyat... (:
Az oszt.kirándulás pénteken lesz, már reggel hétkor indulunk... oO" de megéri, mert moziba is megyünk! *-*
Angolon rávettük a tanárt, hogy nézzünk filmet, de azt kellett néznünk, amit ő választott. Szerencse és szerencsétlenség is egyben(?)
Tanároknak búcsúzó műsort kell tartanunk. Én vállaltam a verset, biztos sok tanár megdicsér majd... mire végighallgatja... nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú lesz... oO

Sziasztok! :DD Igaz, már eddig is frissítgettem a blogot, de ezt a napot tekinthetem igazán nyitásnak, hisz elkészültem végre a menüpontokkal, a dizájnnal és készen állok a nyitásra!

Sokat agyaltam már egy blogon és azt hiszem, végre eljött az ideje annak, hogy komolyan foglalkozzam a blogvezetéssel. Remélem sok olvasót össze tudok hozni, hisz igyekszem minél érdekesebbé tenni a blogot, megpróbálok kétnaponta frisselni legalább. 
Míg nem hozom az újdonságot, addig is jó nézelődést! ^^

Elütitek és rossz számot hívtok fel véletlenül. Megértem, előfordulhat bárkivel. Megadja az egyik ismerősöd a számát egy papíron, előfordulhat, hogy rosszul pötyögöd be. Fel akarod hívni a szám tulajdonosát, de egy számodra ismeretlen fazon szól bele. Megijedhetsz, s gyorsan benyögöd, hogy "elnézést, téves számot hívtam", ez így mind rendben van.

DE MI VAN AKKOR, HA TÉGED HÍV FEL EGY ISMERETLEN?

Ha kijelzi a számot, általában felveszi az ember, hisz nem tudhatja, lehet, hogy olyan ismerőse hívja, akinek nincs meg a száma. Előfordulhat. Ennél azonban van sokkal rosszabb is. Mi van akkor, ha felveszed, de egy ismeretlen hang szólal meg, és egy számdra teljesen ismeretlen embert keres? Megmondod, hogy szerinted téves, ekkor általában bocsánatot szoktak kérni, ennyi. 
Van azonban másik variáció is. Ha az ilető rossz számot hív, de még neki áll feljebb. Kivel fordult ez elő már? Velem. Na, de hogy is történt?

"Ebédelek éppen, amikor megszólal a telefonom. Látom, hogy csak telefonszámot ír ki, így mivel ettem, nem vettem fel. ha ismerős hív, később vissza tud hívni, ha pedig téves, akkor reménykedem, hogy nem keres többet. Sajnos ez nem így történt. Nem vettem fel, erre elkezd UGYANAZ a szám hívogatni. Vagy hatszor hív, mire felveszem. Egy nő elkezd velem kiabálni a telefonban, hogy miért hívogatom én az ő mobilját. Én először köpni-nyelni nem tudtam. Először is, nem is ismertem a telefonálót, másodszor meg nem hívogattam senkit sem, főleg nem aznap. idegeneket meg nem hívogatok. Mondom neki, hogy biztos téves, de elkezd kiabálni, hogy nem az, miért hívogattam. Hiába mondtam el neki a dolgot, nem értette meg, még neki állt feljebb, pedig lehet, hogy rossz számot tárcsázott. Hát, bekeményítettem. Amikor beszóltam neki, sikerült lenyugodnia, akkor lecsaptam a telefont. Mit képzel ez? Vadidegeneket hívogat és nekiáll ordibálni velük? :O -.-" Már az is eszembe jutott, hogy valaki csak szórakozott velem, előfordulhat, vannak ilyen kimondom, hülye emberek."

Azóta nem történt velem hasonló, s remélem, nem is fog. Nem volt kellemes élmény, azóta valahogy elment a kedvem a telefonálástól, de tényleg. xP

Kérdés: ti jártatok már így?

Sziasztok! Helyzetjelentés!

Barátnőmmel nem sikerült üzemeltetnünk az oldalt, mert sajnos nem igazán jöttünk össze. Ezért döntöttem úgy, hogy átveszem a lapot és blogot írok, új névvel. Rengeteg olyan blog van, melynek szerkesztője mindennapjairól írogat, de szeretnék mélyebb gyökerek felé ásni. A mindennapi életről, gondokról, tapasztalatokról szeretném kifejteni saját véleményem. 
Például, szívesen leírnám az érzéseimet a közelgő ballagásról. Már előre látom, nem fogok sírni, gyűlölöm az osztályt, tele van kétszínű alakokkal. Ja, de mégis sírni fogok... az örömtől, hogy végre megszabadultam tőlük! :DD A legjobban talán a bankettet várom bla, bla bla...
Remélem sokan visszalátogattok majd, hisz számtalan extrával, kritikával is jövök majd! :D
Jó szórakozást és kellemes időtöltést!

~ Cassie